Gyógynövény lexikon

   Az aloét a történelem kezdete óta használják gyógyításra. Három és fél ezer évvel ezelőtti feljegyzések szerint az egyiptomiak fertőzések, bőrbetegségek orvoslására és hashajtóként alkalmazták csakúgy, mint ma a modern gyógyászatban.
   Korunk herbalistái ugyanúgy használják az aloét, mint Dioszkoridész és társai külsőleg, sebek és égések kezelésére.
   Az aloé sebgyógyító hatását először 1935-ben tették közzé egy amerikai orvosi lapban. Beszámoltak egy nőről, akinek röntgensugarak okozta égési sebeit sikeresen meggyógyította a növény levágott leveléből nyert zselé.

Fertőzések elleni védelem:

   Az aloé nemcsak a sebek gyógyításában segíthet, hanem a sérült bőrfelületen is segít megelőzni a gyulladást. Kutatások szerint az aloé igen hatásos sok, a sebeket megtámadó baktérium ellen is.
Bőrápoló krémek: Kleopátra aloét dörzsölt a bőrére, hogy finom és fényes legyen. Manapság is igen elterjedt alapanyaga különböző bőrápoló krémeknek. Ha szép bőrre vágyunk, tegyünk úgy mint az ókori egyiptomiak: használjunk friss zselét, ne a samponok, krémek és egyéb termékek tartalmazta „stabilizáltat".
   Kísérletek azt mutatták, hogy az aloé elpusztíthatja a hüvelyfertőzés okozta gombát (Candida albicans). A növény lehetséges gombaölő hatása vezette a herbalistákat arra a gondolatra, hogy maga a fertőzés kezelésére ajánlják a növényt. Azonban a laboratóriumban mutatott aktivitás még nem jelenti azt, hogy az emberi szervezetben is gyógyítja a fertőzést.
   Egy európai kísérletsorozat azt mutatta ki, hogy az aloézselé csökkenti a kísérleti állatok és a cukorbeteg emberek vércukorszintjét.

Amire vigyáznunk kell!

   Az aloézselé általában biztonságos, kivéve, akiknél allergiás tüneteket vált ki. A legjobb, ha az orvossal megbeszélve használjuk. Tudassuk az orvossal, ha a sebek két héten belül nem javulnak jelentősen vagy rosszabbodni látszanak.
Serkenti a méhösszehúzódást és vetélést idézhet elő. Szoptató anyák se használják!