Gyógynövény lexikon

  Az aranyvessző népies neve:
aranyos ruta, jágerkender, erősrojt, aranyos istápfű, aranyvessző
Gyógyászati célokra a növény szárának virágos részét hasznosítják, amelynek gyűjtési ideje a nyári hónapokra (június-augusztus) esik. A gyűjtést a virágzás megkezdésekor kell elkezdeni, mert leszedve a virágzat még tovább fejlődik.

Az aranyvessző vagy istápfű nemzetség mintegy száz tagja közül csak a közönséges aranyvessző honos Európában. A közönséges aranyvessző hegyvidéki vagy homoki faj, amely enyhén mészkerülő erdőkben, erdőszéleken és vágásokban, bokros helyeken termő lágy szárú növény. Magassága 60-100 cm, szára felálló, rendszerint nem elágazó. A szár alsó részén elhelyezkedő levelei tojásdadok, a felső részén találhatók viszont keskenyebbek, lándzsásak. A mintegy 0,5-1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában helyezkednek el. A nemzetségbe tartozó fajok többsége főként Észak-Amerikában, Ázsiában és Észak-Afrikában él. A hazánkban ma már tömegesen előforduló és különböző növénytársulások (liget- és láperdők, magas kórós társulások, árterek) meghatározó alkotóelemévé vált, un. jövevényfajoknak, például a kanadai aranyvesszőnek vagy istápfűnek (Solidago canadensis L.) és más istápfű fajoknak (ilyen például a magas aranyvesszőfű - S. gigantea Ait., syn.: S. serotina Ait.) van inkább jelentősége a gyógyászatban. Ennek oka az, hogy a felmerülő igények kielégítése a közönséges aranyvesszőfű termesztése mellett csak e fajok tömeges előfordulása és könnyű begyűjthetősége révén lehetséges. Az említett fajok a múlt század közepe táján kerültek Észak-Amerikából dísznövényként hazánkba. A két észak-amerikai faj a közönséges aranyvesszőnél nagyobb termetű, magasságuk elérheti az 1,5-2 m-t, és főként nedves helyeken, folyók, árterek mentén fordulnak elő. Sárga, fészkes virágaik ívesen lehajló, bugás fürtben állnak. A kanadai aranyvessző szára a virágzatig egyszerű, el nem ágazó, rövid szőrös, míg a magas aranyvesszőé dúsan leveles, alsó részében teljesen kopasz.

   A fitoterápiában mindhárom faj virágos hajtásait használják (Solidaginis herba). Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok, a szaponinok  és az illóolaj. Mellettük nyálkaanyagok, fahéjsavszármazékok és cserzőanyagok is találhatók.

   A drogok, kivonataik és egyes izolált hatóanyagaik vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító és immunstimuláns hatásokkal rendelkeznek.

   A magyar népi orvoslásban viszonylag kevés adat utal az aranyvessző vagy istápfűfajok használatára, az olasz népi gyógyítók ugyanakkor széles körben alkalmazzák a közönséges aranyvesszőből készült főzetet. Az észak-amerikai fajokra vonatkozó népi gyógyászati adatok szerint a kanadai aranyvessző egyike a leggyakrabban használt aranyvessző/istápfű fajoknak. Brit Kolumbia egyes vidékein rendszeresen fogyasztják a kanadai aranyvesszőből készült gyógyteát az influenza megelőzésére, és a lázas gyermekekkel is ezt itatják. A gyógyteát emellett hasmenések megállítására és sebek kezelésére is használják.
A modern fitoterápiában az aranyvessző/istápfűfajok legfontosabb alkalmazási területe a különböző húgyúti megbetegedések. Megfelelő orvosi vizsgálat után, a vesekő méretének ismeretében, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható a "vízlökés-terápiában", amikor is rövid idő alatt nagy mennyiségű (1,5-2 l) gyógytea (csak aranyvesszőfűből vagy más gyógynövényekkel együtt készített) elfogyasztásakor a kisebb (körülbelül lencseméretű) kövek kiürülésével számolhatunk. Rendszeres fogyasztásakor a vesehomok és -kő (újra) képződésére hajlamos egyéneknél csökken a kőképződés veszélye. Ugyancsak nagy jelentősége van a bakteriális húgyúti fertőzések utókezelésében, illetve kiegészítő terápiájában, így például húgyhólyaggyulladásban, vesemedence-gyulladásban, de javasolják például fekete ribizli leveleivel együtt magas vérnyomásos betegek kezelésének kiegészítésére is. Szintén gyakori alkotórésze a salaktalanító és a testsúlycsökkentő teáknak, melyek közül az előbbinek a reumás megbetegedések kezelésében, illetve a szervezet "átmosásában" lehet szerepe.

   Az aranyvesszőfűdrogok Magyarországon a kiskereskedelemben szabadon forgalmazhatók. Az aranyvesszőfüvet legalább öt, Európai Unióhoz tartozó országban használják készítmények előállítására, terápiás alkalmazhatóságát pedig az európai szakhatóságok által elfogadott monográfiák (E-, ESCOP) támasztják alá.