Gyógynövény lexikon
CSIPKEBOGYÓ (Rosa canina L.)
A rózsa ősidő óta a virágok királynője. De a gyógynövények között a nemes növény csak akkor válik érdekessé, amikor a pompás szirmok már elhullottak és termése, a kisebb cseresznyényi nagyságú csipkebogyó beérett. A csipkebogyóból készült por hatékonyan csökkenti az ízületi fájdalmakat. Az Osteoarthritis gyulladásos ízületi betegség panaszainak és tüneteinek vizsgálata közben jutottak erre az eredményre a Kalifornia Egyetem és a Fredericksburg kórház munkatársai és az eredményeket a közelmúltban publikálták a Osteoarthritis and Cartilage című magazinban.
Köztudomású, hogy a csipkebogyó C-vitaminban gazdag, csak abban nem jutnak egyezségre a szakemberek, hogy mennyire.
A rózsát már az ókori Egyiptomban is kedvelték: törékeny szirmait légfrissítőként, a rózsavizet pedig a test illatosítására használták.
Az arthrosis ( ízületi kopás) gyakori formája az ízületi bántalmaknak. Ez a leggyakoribb ízületi betegség, mely jelentősen nehezíti a beteg mindennapi tevékenységeit. Nem tévesztendő össze a reumatoid artritisszel (sokízületi gyulladás), ami lényegében autoimmun betegség, vagyis a szervezet saját sejtjeit, szöveteit támadja meg. Az Osteoarthritis, tehát az ízületi kopás általában 60 év felett gyakori. Az USA-ban 21 millió ember szenved ettől a betegségtől. Sportolóknál előfordulhat korábban is. Lényege, hogy a csontvégeket burkoló, védő porcfelszíni réteg az ízület területén károsodik, és a porc fokozatosan pusztulásnak indul, apró csontkinövések képződhetnek. A kopás oly mértékű lehet, hogy a végén már a csontvégek érintkeznek egymással. Ez komoly fájdalommal jár, nem szólva a károsodásról, a degenerációról.
A betegség főként a teherviselő ízületeket érinti, mint a csípő, térd, kéz, lábfej. Apróbb-nagyobb csontkinövések járulnak még ehhez, illetve az un. Heberden- vagy Bouchard-csomók, amelyek főként a kézen észlelhetőek. A túlsúly, az elhízott állapot fontos kockázat.
Az ízületekre háruló teher ez esetben még nagyobb, hiszen a saját súlyát is el kell „cipelnie" a betegnek. Mindenfajta súlycsökkentés hasznos lehet éppen ezért, főként a térdet illetően.
A kutatók megvizsgálták három korábbi tanulmány eredményeit, amibe összesen 287 beteget vontak bele. A cikk szerint három hónapi csipkebogyópor szedés eredményeként a fájdalom háromszor hatékonyabban szűnt meg, mint azoknál, akik paracetamol tartalmú fájdalomcsillapítót szedtek. Ráadásként említik a kutatók, hogy a gyógyszerkészítményekkel szemben semmi negatív mellékhatását nem találták a csipkebogyónak.
„Ez egy nagyon fontos hír az artritisben szenvedőknek" mondta Kaj Winther. „ A legjobb a csipkebogyó hatékonysága mellett az, hogy recept nélkül elérhető bárki számára, miközben semmi mellékhatással nem kell számolniuk, ami nem mondható el a fájdalomcsillapítókról."
A csipkebogyó a gyepűrózsa (vadrózsa) bogyója. A C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, és A-vitamin.
Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladás gátló és antibiotikus immunerősítő vese- és hólyag bántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vizelethajtó tulajdonságú. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Íz javító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcsteákban széles körben alkalmazzák.
A növény termését szeptember környékén kell gyűjteni. Gyümölcsaszalóban vagy napon kiterítve kell megszárítani és így egész télre eltárolható.







