Gyógynövény lexikon

  A XVII. sz. óta az izlandi zuzmó a népi gyógyászat egyik legkedveltebb orvossága tüdő- és torokpanaszok esetén. A népies "köhögés elleni", "láz elleni moszat" elnevezés is innen ered. Századunkban teljesen feledésbe merült. Csak a zselésített ún. "Isla-Moos" pasztillák, mint köhögés, torokfájás elleni szerek maradtak egyes országokban forgalomban.
  Az izlandi zuzmó hegyoldalak humuszos és homokos talaján, cserjeszerűen nő. 4-12 cm magas. A zuzmó lemezes-bokros talajlakó, villásan vagy agancsszerűen szétágazó. Az egyes hajtások 5-20 mm szélesek, levélszerűek, de többnyire görbék vagy barázdáltan elhajlók. A fény felőli oldaluk olíva- vagy barnászöld, az alsó oldaluk fehéreszöld vagy világosbarna, fehérfoltos.
A zuzmó szinte szagtalan főzete kocsonyás és keserű, gyengén összehúzó ízű, üdítően erősítő, tápláló, a légzőszervek kiválasztását ingerlő hatású. Súlyos betegségek után erősítő és jó hatással van hasmenésnél. Keserű anyaga bélmozgást idéz elő, szaporítja a vörös vértestecskéket. Lábadozó betegeknél és  cukorbetegeknél elért hatását magas keményítő tartalma magyarázza.
  Ma az izlandi zuzmó, mint teák alapanyaga is igen keresett. Különösen a száraz köhögés és a kezdődő influenzás fertőzés gyógyítására alkalmas, de gyomorrontás, étvágytalanság vagy betegség utáni gyenge állapot esetén is bevált szer.

  Hatóanyaga a sok növényi nyálka miatt a keserű zuzmósav, amelynek antibiotikus hatást is tulajdonítanak. A hivatalos gyógyászat a felső légúti megbetegedéseknél a köhögési inger csillapítására ajánlja, de ettől függetlenül bármilyen megfázásos, fertőzéses betegségek esetén is javallott fertőtlenítő hatása miatt.