Gyógynövény lexikon

   A levendula a Földközi-tenger partvidékéről származó örökzöld félcserje, de Ázsia nyugati tájain és Kelet-Indiában is vadon terem. Összesen 21 fajtáját ismerjük, igaz, a természetgyógyászat szempontjából csak három értékes. Európában valószínűleg a rómaiak terjesztették el, tőlük ered a növény neve is: a "lavare", azaz "mosni" ige arra utal, hogy már az ókorban is használhatták a szépségápolásban.

   Pannonhalmán az úgynevezett angol (vagy hibrid) és a francia levendulát termesztik hagyományosan. Az előbbi magasabb, 40-50 centiméteres szárú - esős időjárást követően akár 80 centisre is megnőhet -, míg a francia levendula 30 centiméter magasra nő. A két fajta illatában is különbözik: az angol levendula illata klasszikus, erősebb, a francia parfümösebb, "nőiesebb" illatot áraszt.

   A levendulának többféle nemesített változatát termesztik, különböző színben és méretben. Lehet halvány rózsaszín, mint a "Loddon Pink" fantázianevű változat, sötétlila, mint a "Hidcote", de akár fehér is, mint a "Nana alba". A levendulatermesztés igazi hazája Dél-Franciaország, Provance-ban hatalmas területeken nevelik.

   Magyarországon Tihanyban telepítették az első komoly levendulást az 1920-as években, s mivel az itt termett levendula illóolaj-tartalma igen kimagasló volt - még az eredeti francia ültetvényekről származók minőségét is túlszárnyalta - a tihanyi levendula világhírűvé lett.
A kolostorkertek kedvelt növényének másik komoly "lelőhelye" Pannonhalma, ahol a bencés apátság tövében, a rend gyógynövénykertészetében a 18. század óta termesztik. A dimbes-dombos környék, a sok napsütés ideális otthona a bőven termő levendulatöveknek, nem véletlen, hogy az innen származó levendulatermékek - mint a levendulaolaj, az illatpárnák vagy a levendulás kozmetikumok - messze földön híresek.

   A levendula az egyik legsokoldalúbban felhasználható gyógynövény. Elsősorban illóolaj formájában használják, kiváló aromaterápiás hatása miatt. Ezt csöpögtethetjük fürdővízbe vagy borogatáshoz vizes ruhára, párologtathatjuk aromamécsesben, de akár közvetlenül a bőrön is alkalmazhatjuk. Enyhe, kíméletes hatása miatt nyugodtan alkalmazható gyermekeknél is.

A levendula nyugtató, lazító, fertőtlenítő hatása közismert, nemcsak fejfájás, hanem levertség és stressz ellen is hatásos, sőt, a hirtelen hangulatváltozások kiegyensúlyozására is beválik. Amellett, hogy oldja a feszültséget, élénkítő és serkentő hatása is van. Gyakran alkalmazzák nyugtalanság, alvászavarok, idegi alapú gyomor- és bélbántalmak kezelésére, elősegíti többek között az egészséges, felfrissülést hozó alvást. Epetermelést fokozó, emésztést elősegítő, görcsoldó, szélhajtó, vizeletürítést elősegítő hatással is rendelkezik.

   Külsőleg, ecsetelőként alkalmazva segít a zúzódások, rovarcsípések elmulasztásában, a mitesszerek leszárításában és más bőrhibák gyógyulásában, még az olyan súlyos esetekben is, mint a pikkelysömör vagy az ekcéma. Kiváló gyógyír reumás fájdalmak, idegzsába kezelésére is, fürdő és bedörzsölőszer formájában. A levendula kiegyensúlyozza a bőr zsírosságát, és serkenti a bőr anyagcsere-folyamatait.

   "Ha álmunkban levendula illatot érzünk, egy kedves élmény emlékét idézzük fel" - áll Krúdy Gyula Álmoskönyvében. Nem véletlenül: a biedermeier korhoz szorosan kapcsolódó levendulaillat már nagymamáink ruhásszekrényeiben is jelen volt, szárított levendulát rejtő levendulazsákocskák formájában, amelyek nemcsak kellemes illatot árasztanak, de a molyokat is távol tartják. Általános rovarűző hatása miatt előszeretettel ültetik kényes növények - például rózsatövek - mellé, elűzi többek között a levéltetveket és más kártevőket.

A levendula gyógy- és közérzetjavító hatását leghatékonyabban a levendulaolaj segítségével aknázhatjuk ki.
A pannonhalmi apátság gyógynövénykertészetében nemcsak levendulatermesztés, hanem a levendulaolaj lepárlása is folyik - pont úgy, ahogy annak idején a bencés szerzetesek kikísérletezték.

   Nemcsak a helyben termett növényből, hanem a magántermesztők által behozott levendulából is készítenek olajat, bérlepárlás keretében, amelyért az ország minden pontjáról hozzák az illatos növényeket a településre. A profi kertészetek és levendulatermesztők mellett a kistermelők, sőt, a magánemberek is képviseltetik magukat: egyre többen készíttetnek saját levendulaolajat az otthon termett virágból. Ehhez még nagy birtok sem kell: egy átlagos, akár 150 négyzetméteres házi kertben is érdemes belevágni a levendulatermesztésbe, hogy egy-két év múlva a házigazda már a saját levendulaolaját tölthesse üvegcsékbe.

   A levendulaolajat az ősi gőzdesztillációval nyerik ki a virágokból, ennek során 160-170 fokos szárazgőzben, 3 m3-es üstökben "párolják" a levendulát, a pálinkafőzésnél is használt módszerrel. A gőz hatására kicsapódott olaj és víz szétválasztásakor, melléktermékként keletkezik a levendulavíz, amelyet kozmetikai célokra - például fürdővízbe öntve vagy szappanok illatanyagaként - használnak, de a virágok tövére öntözve, baktériumölő hatása révén elűzi a kártevőket is.

   Egy üstbe 4-5 mázsa virág fér, ebből 2-3 liter olaj nyerhető. Minden cseppje kincset ér, s nemcsak áldásos hatása miatt: egy liter levendulaolaj nagykereskedelmi ára 30-35 ezer forint. Levendulaolaj készíttetéséhez a virágokat a lehető legmelegebb, legnaposabb időben kell leszedni, ilyenkor a legmagasabb ugyanis az illóolaj tartalmuk; rossz időben ebből akár 50%-ot is veszíthetnek.