Gyógynövény lexikon

  A macskagyökérfű kiállhatatlanul büdös szagú. Dioszkoridész a macskagyökérfüvet vizelethajtóként  és mérgezések ellenszereként javasolta. Plinius fájdalomcsillapító hatást tulajdonított neki. Galenus pedig emésztésserkentőnek javallotta. Mire a növény a valerián nevet megkapta, már kész csodaszernek tartották, és mindent gyógyítónak nevezték.
A korai amerikai telepesek felfedezték, hogy számos indián törzs a macskagyökérfű porított gyökerét használta sebek kezelésére.

  Napjaink herbalistái egyetértenek David Hoffman művével, amely a macskagyörkérfüvet „az egyik leghasznosabb nyugtató növénynek" nevezi.
A kortárs herbalisták idegesség, szorongás, álmatlanság, fejfájás és bélgörcsök ellen egyaránt javallják.

A macskagyökérfű valamennyi része egy nyugtató hatású vegyületcsoportot tartalmaz - a valepotriátokat.

E vízben nem oldódó vegyületek koncentrációja a gyökérben a legmagasabb.

  Egy kísérlet alapján azt állapították meg, hogy a gyógynövényt fogyasztók alvásukban jelentős javulást észleltek, s a szokásos reggeli kábultság is elmaradt. A macskagyökérfű használatának elhagyása nem jár elvonási tünetekkel. Egyes állatkísérletek azt mutatták, hogy a macskagyökérfű csökkenti a vérnyomást.

A macskagyökér főzet vagy alkoholos kivonat a vérszegény és ideges embereknél, - kiknek betegségük a szívműködés zavaraiban nyilvánul meg, - alacsonyabb pulzust és vérnyomás csökkenést idéz elő, amellett, hogy az idegek is teljesen megnyugodnak.

Amire vigyáznunk kell!

  A macskagyökérfű nagy mennyiségben fejfájást, szédülést, látási zavarokat, nyugtalanságot, émelygést és reggeli kábultságot okozhat.

Általában ajánlott dózisokban - az áldott állapotban, illetve szoptató nők kivételével - valamennyi felnőtt számára, akik egyéb nyugtatót vagy idegcsillapítót nem szednek, biztonságosnak tekinthető.