Gyógynövény lexikon

   A magvakból hidegen préseléssel kinyert ún. szűz-, a finomított- és a hidrogénezett zsíros olaj (Ricini oleum virginale, Ricini oleum raffinatum, Ricini oleum hydrogenatum).
A zsíros olajban ricinolsav, olajsav, linolsav és sztearinsav észterek, a magban ezenkívül ricinin (toxikus fehérje, ami hidegen préseléskor nem kerül át az olajba) és ricin (cianogén vegyület).
Erős hashajtó, epehajtó, bőrtápláló és bőrápoló.
Csökkenti a gyulladásokat, sőt bizonyos esetekben meg is szűnteti azokat.  A Crohn betegségnél a fájdalmas, gyulladt bélszakaszra a felmelegített ricinusmag-olaja külsőleg felkenve hozhat enyhülést (ez már 1 hét után érzékelhető). A ricinust, mint növényt Magyarországon leginkább csak has hajtására használják, illetve használták. Nyugat-Európában azonban széles körben alkalmazzák gyulladások csökkentésére pl. vakbélgyulladás, vénagyulladás, ízületi gyulladás stb. A gyógyszertárakban beszerezhető ricinusolajat csak felmelegítve érdemes az adott testrészre kenni. Nyugati tudományos kutatások kimutatták, hogy a ricinus molekulái a bőrön keresztül felszívódva két óra hossza múlva már 2 cm mélyen behatolnak és kifejtik hatásukat.
Belsőleg: műtétek és gyomor-bélrendszeri vizsgálatok előkészítéséhez, valamint a fertőzött és mérgezett béltartalom gyors eltávolítására, illetve alkalmi hashajtásra.
Külsőleg: kozmetikai készítmények (pl. rúzsok, átlátszó szappanok, hajzsírosítók) alkotórészeként.
 
A magvai mérgezők. Az olaj belsőleg huzamosabb időn át nem alkalmazható, mert étvágytalanságot és székrekedést okoz. Epeutak elzáródása esetén alkalmazása ellenjavallt. Mérgezések esetén nem használható hashajtásra. Várandósoknál és kisgyerekeknél nem, vagy csak kellő óvatossággal alkalmazható!