Gyógynövény lexikon

 A legtöbb köznapi ember számára a szurokfű nem több, mint a pizza egyik fűszere. A botanikusok számára viszont külön gondot jelent a meglehetősen bonyolult rokonságban álló szurokfűfélék rendszerezése; az ide tartozó 4 növénycsalád több mint 40 tagot számlál, amelyeket a köznyelvben mind szurokfűként emlegetünk. Szerencsére a növénytani bonyodalmat természetgyógyászati szempontból semmiféle félreértést nem okoznak, minthogy valamennyi szurokfűféle hasonló ízű, hasonló illóolajat tartalmaz, s így hatásukban is nagyon hasonlóak.

 A kínai orvosok a láz, a hányás, a hasmenés, a sárgaság és a viszketéses bőrbetegségek hagyományos gyógyszereként évszázadok óta használták a szurokfüvet.

Az európai népek a szurokfüvet a majoránnához hasonlóan fűszernövényként, emésztésserkentőként, köhögések, megfázások, influenza és mellkasi fájdalmak esetén köptetőként, valamint ízületi gyulladások megelőzésére és a menstruáció serkentésére fogyasztották.

Meghűléskor vagy bronchitises megbetegedésre akár fűszernövényként is hasznos lehet. (S ha a fenti tüneteket nem is enyhítené, legalább az ételeinknek gazdag ízeket biztosít.)

 Valamennyi szurokfűféle két, kémiai szerkezetükben rokon illóolajat tartalmaz (a karvakrolt és a timolt), amelyek elősegítik a nyálkás váladékok felszakadását, s így azok könnyebben felköhöghetők. Ez a hatás a meghűlések, az influenza és a mellkasi panaszok enyhítésének az alapja.

Az emésztésre gyakorolt kedvező hatást az biztosítja, hogy a szurokfű - a legtöbb konyhai fűszernövényhez hasonlóan - nyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, emiatt görcsoldó hatással is rendelkezik. Emellett az emésztőrendszer egyes parazitáinak (a bélférgeknek) kiűzésére is alkalmas

 Az orvosi irodalom semmiféle olyan esetet nem említ, amelyben a szurokfű káros hatást fejtett volna ki. Áldott állapotban, illetve szoptató nők kivételével - valamennyi felnőtt számára biztonságos.