Gyógynövény lexikon

   A tengeri hínárt, mint jódforrást golyva, azaz a jódhiány okozta pajzsmirigy nagyobbodás kezelésére használták. De manapság leginkább úgy ismerik, mint ami megvéd a sugárzások és a toxikus nehézfémek káros hatásától és a szívbetegségektől. Az egykori halászok tüzelőnek használták, és a halakat ebbe göngyölve sütötték meg. Nem úgy a japánok, akik nagy mennyiségű tengeri növényt ettek.

   A XVIII. században az orvosok felfigyeltek rá, hogy az Atlanti-óceán partjai mentén élő embereknél csak ritkán fejlődik ki golyva.

   Egy brit orvos 1750-ben új gyógymódot - növényi olajba kevert elszenesített tengeri hínárt - vezetett be a golyva ellen. Ez hatásos volt, de egészen 1812-ig senki sem tudta, miért. Ekkor egy vegyész jódot mutatott ki a növényben, és az orvosok arra következtettek, hogy a golyvát jódhiány okozza.

   Az 1860-as években brit és francia orvosok megfigyelték, hogy azok, akik jódot szednek, könnyebben veszítenek a súlyukból. A jód serkentette a pajzsmirigy működését, amely pedig az anyagcsere fokozásával a kalóriák gyorsabb elégetését eredményezte. A tengeri hínár még a mai napig is tartó elismerést szerzett az elhízás kezelésében.

   A tengeri hínár jódtartalma határozottan magas. Azokban az időkben, amikor a konyhasót még nem jódozták, s a jódhiány valóságos probléma volt, a tengeri hínár igazi áldást jelentett. Ma a fejlett országokban jódhiányról gyakorlatilag nem hallani. A test szabályos működéséhez csak egészen kis mennyiségű (napi 150 mikrogramm) jód szükséges. E mennyiségnél a jódozott só többet tartalmaz. Az ezen felüli jódmennyiség bevételének nincs hatása, hacsak a mennyiség nem olyan nagy, hogy mérgezést okozzon. Tengeri hínár evésétől ezt bizonyosan nem lehet kapni.

   A tengeri hínárt ma is gyógyító növénynek tekintik, mivel tartalmaz egy vegyületet (nátrium-alginát), amely jótékony hatású a XX. század jellemző betegségeire: a sugárkárosodásra, a nehézfém mérgezésekre és a szívbetegségekre.

Nátrium-alginát tartalma megakadályozza a radioaktív stroncium⁹⁰-nek - az atomrobbantások, az atomenergia-termelés és - fegyverkezés egyik mellékterméke- felszívódását.

  Néhány, állatokon végzett vizsgálat szerint a tengeri hínár koleszterinszintet és a vérnyomást csökkentő hatást igazolt. Másrészről - mivel a növény nátriumtartalma is magas, - néhány embernél magas vérnyomást okozhat. A konyhasóra érzékenyek, akiknek magas a vérnyomásuk, ne fogyasszanak túl sokat e növényből. Mások esetleg a szívbetegségeket megelőző átfogó gyógyprogramjuk részévé tehetik.

A tengeri hínár nem növényi antibiotikum, de gátolhatja néhány baktérium vagy gomba növekedését. A tengervíz hatásának kitett vágások lassabban gyógyulnak és hajlamosak az elfertőződésre. Alkalmas lehet elsősegély nyújtására a csónakázás, horgászás, vízi-síelés és búvárkodás közben szerzett sérülésekre.

A tengeri hínárról soha nem bizonyították be, hogy gyógyítja az ízületi gyulladást, segít a vese- és epebántalmakon vagy a szexuális fertőzéseken. Ha a pajzsmirigyműködés normális, a tengeri hínár nem okoz súlycsökkenést.

Amire vigyáznunk kell!

   Egészséges felnőttek, a nem terhes és a nem szoptató nők számára, akiknek nincs pajzsmirigy-rendellenességük vagy magas vérnyomásuk, a tengeri hínár a szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető.