Hogyan működik az immunrendszerünk?

 

Hogyan működik az immunrendszerünk?

Bonyolultan, megbízhatóan...

Mint egy többszörös biztonsági rendszer védi ugyan testünket, mégis igen komoly veszélyt jelentenek számára a legapróbb mikroorganizmusok is. Az hogy ez a veszély mekkora, rajtunk is múlik.

A fertőző betegségeket vírusok, kórokozók és különféle baktériumok idézik elő. Ezáltal a kialakult betegséget és annak kimenetelét, lefolyását 3 tényező határozza meg:

  1. a szervezetünkbe bekerült mikroorganizmusok mennyisége

  2. azok megbetegítő képessége azaz virulenciája

  3. immunrendszerünk állapota

 Ha immunrendszerünk megfelelően működik, akkor nagy részben enyhébb a betegségek lefolyása, a szövődmények kialakulásának esélye kisebb. Ám ha védekezőrendszerünkben valamilyen károsodás van, akkor sokkal súlyosabb is lehet a betegség, amivel ennek a legyengült immunrendszernek meg kell küzdenie.

3 fő részből áll az immunrendszerünk:

természetes védekezőrendszer: pl.: szemünk kötőhártyáját védő könnyréteg, a légutaink csillószőreinek mozgása, az epe, a gyomorsav stb.

nem specifikus védekező rendszer: sejtes vagy celluláris immunitás - ez a rendszer a sejtjeinkhez kötötten védekezik a nem oda illő sejtek ellen.

specifikus védekezőrendszer: humorális immunitás - ez a rendszer a sejtek által termelt ellenanyagokkal védekezik a nem oda illő sejtek ellen.

Amikor a nem kívánt idegen anyagok bekerülnek a szervezetünkbe, akkor ezeket az antigéneket a védekező rendszerünk felismeri, és mint ellenség érkezésekor, arra törekszik, hogy minél hamarabb elpusztítsa, hatástalanítsa azt.

 

immunrendszerunk.jpg

 

Mi a helyzet ha nem megfelelően működik az immunrendszerünk?

Beszélhetünk, úgynevezett immunhiányos betegségekről, melyek rendszerint már gyermekkorban kiderülnek és ezek megoldására nem ritkán a megoldás a csontvelő-átültetés.

Mikor gondolhatunk erre? Gyakori, visszatérő fertőzések esetén érdemes specialistához fordulni. Ilyen esetekben rendszeresen immunglobulin-infúziós kezelést kap a beteg és így kikerülhetőek az életveszélyes fertőzések, ez azonban rendkívül költséges terápia és csak immunológiai és hematológia központokban végezhető.

Egy másik immunhiányos betegség az AIDS, mely mozaikszó kibontásából már látszik, hogy itt egy szerzett immunhiányos tünetegyüttesről van szó, melyet a HIV okoz.  Illetve bizonyos rosszindulatú, megbetegedésekhez (pl. Hodgin-kór) is kapcsolódhatnak immunhiányos tünetek.

De nemcsak az immunhiány lehet a gond!

Előfordul olyan is, hogy a szervezet önmaga ellen fordul. Nem ismeri fel saját sejtjeit, és ilyenkor a fent említett módon ellenségként ítéli meg őket, ekkor beszélünk autoimmun betegségekről.

A legfontosabb, hogy nem múló tünetek és panaszok esetén, ha a lázas állapot több naposra is elhúzódik, haladéktalanul keressük fel háziorvosunkat, aki ha felmerül a fenti esetek gyanúja, akkor szakrendelésre küldi a betegek, így a komoly problémáknak hamar elé tudunk menni.

Ha szervezetünkbe mégis bekerültek az idegen anyagok, akkor az immunsejtek máris működésbe lépnek, felveszik a harcot ellenük. A cél a fertőzések megállítása.

Kedves Olvasónk!

Ettől a résztől már nagyon szakmai kifejezések és információk következnek, így engedjék meg, hogy  egy szakmai anyagból idézzünk:

Forrás: Dr. Rókusz László, Dr. Krasznai Magdolna vital.hu cikk

Az immunrendszer alapegységei az immunsejtek, a limfociták és az abból származó sejtek. Az immunsejtek nagy mennyiségben vannak jelen a csontvelőben és a nyirokcsomókban. A csontvelőben a vérképzés folyik, a nyirokcsomókban csak limfociták találhatók.

Azokat a limfocitákat, amelyek a csecsemőmirigyből (tímusz) fejlődnek ki T-sejteknek nevezzük. Ezek a sejtek, mint különálló "harcosok", hatásukat közvetlenül fejtik ki, képesek az antigént önmagukban megtámadni, megsemmisíteni. Ha az immunrendszert a tűzoltósághoz hasonlítjuk, a T-limfociták azok a tűzoltók, akik a tűzfészket megközelítve a lángokat eloltják.

A nyirokcsomók az egész szervezetben egyenletesen oszlanak el, mégis egyes helyeken, pl. hónaljban, lágyékhajlatban és a nyakon az átlagosnál sűrűbben találhatók. Olyan területen helyezkednek el, ahol nagy az antigén előfordulásának gyakorisága.

A szívtől és májtól eltérően az immunrendszer nem rendelkezik szilárd felépítéssel, amelyben a sejtek funkciójuk alapján hosszú ideig helyben maradnak. Az immunsejtek túlnyomó többsége viszonylag rövid életű, átlagos életkoruk mindössze néhány nap. A sejtek kicserélődése igen intenzív, az egész immunrendszer folyamatosan megújul.

"Hírvivők és végrehajtók"

Az antigén és az immunsejt találkozása önmagában még nem elegendő a megfelelő immunreakció elindításához. Ilyen érintkezés szinte állandóan létrejöhet, szükség van tehát az immunreakciók ésszerű korlátozására. Erről gondoskodnak az ún. megjelenítő (HLA) sejtek, és a gátlósejtek (T-szuppresszor sejtek). Az antigént megjelenítő sejtek egyidejűleg hírvivő anyagokat választanak ki, amelyek hatnak az aktivált immunsejtekre. Ezeket a hírvivő anyagokat összefoglalóan citokineknek nevezzük, melyek szabályozzák az immunválaszt és annak lefolyását. A citokinek biztosítják azt, hogy az antigénnel való érintkezés után az immunsejtek gyorsan végrehajtó sejtekké alakuljanak át, melyeknek az antigén megsemmisítése a feladata.

Fantasztikus, hogy az immunrendszer képes memóriasejtek kialakítására is. Ezek a sejtek tovább élnek, és gondoskodnak arról, hogy az immunreakció folyamatosan fennmaradjon, ugyanakkor az antigénnel való ismételt találkozás esetén azonnal riasztják az immunrendszert..

A "specialista"

A celluláris immunválaszban részt vevő további fontos sejféleség az ún. "killer", azaz falósejt, amely a vírusfertőzött sejtek leküzdésére specializálódott. Ez a sejttípus vesz részt az ún. sejt által közvetített citotoxikus reakcióban.

Ez a reakció a szervezetben minden kétséget kizáróan a legfontosabb, még akkor is ha nem a leggyakoribb. Az immunrendszer a szervezet integritását szolgálja azzal, hogy eltávolítja a megváltozott sejteket. A vírussal fertőzött sejtek olyan elváltozott sejteket jelentenek, amelyeknek a membránján a vírus által meghatározott és indukált antigén található. Azok az immunsejtek, amelyek erre az antigénre érzékenyek, a saját sejtjeiket kizárólag az elváltozások, azaz éppen az ilyen vírusantigének alapján azonosítják. Az immunsejtek az antigént csak a HLA csoportokkal együtt képesek felismerni, önmagukban nem. Amikor egy killer-sejt találkozik a vírussal fertőzött sejttel, olyan anyagot választ ki magából, amely a fertőzött sejt membránját helyileg szétroncsolja, ami a fertőzött sejt pusztulását okozza.

E pusztító anyagnak áldozatul eshetnének akár a T-limfociták is, de védelmükről az immunrendszer gondoskodott. A falósejtek ugyanis olyan anyagokat is termelnek, amelyek képesek a nem specifikus védekezőrendszer elemeit a helyszínre hívni és ott megkötni. Az egész folyamat azon sejtek gyors eltávolítását szolgálja, amelyek elpusztulásuk után mintegy hulladékként vannak még a helyszínen.

A késleltetett túlérzékenységi reakció

A sejt által közvetített immunreakció másik típusa a késleltetett túlérzékenységi reakció. Az antigént ebben az esetben is a megfelelő T-sejt ismeri fel és támadja meg. Azért nevezzük késleltetett típusúnak ezt a reakciót, mert az antigénnel való érintkezés és a szövet kimutatható elváltozása között legalább 48 óra telik el. Ennek oka az a tehetetlenség, amely az immunsejtek által pótlólagosan aktivált sejtek mobilizálása során tapasztalható. Jellegzetes megnyilvánulási formája pl. az ekcéma. Az antigén bejutása után 24-48 óra elteltével a behatolás helyén bőrreakció támad, melyet sejtes beszűrődés jellemez. A sejtgyülem annak következménye, hogy az antigén hatására aktiválódott limfocitákból limfokinek szabadulnak fel, melyek aktiválják és a helyszínen tartják a mononukleáris sejteket. Pl. a szervátültetésekkel kapcsolatos reakciók is hasonlatosak ehhez a jelenséghez. Az immunválasz "célja" ebben az esetben is a melléktermékként megjelenő antigénanyagok minél gyorsabb eltávolítása, amiben az immunsejtek mellett más falósejtek is részt vesznek.

Sejtközvetített immunválasz figyelhető meg ezen kívül a különböző kórokozók, elsősorban vírusok elleni immunreakciókban, a daganatok elleni védekezésben, szervátültetési (transzplantáció) reakciókban, egyes gyógyszerallergiákban stb.

A celluláris immunitás teljességgel nem választható el testvérétől, a humorális immunitástól, hiszen egymás nélkül nem tudnak megbirkózni a szervezetet kívülről és belülről támadó ellenséggel.